Minden rosszban van valami jó!

S milyen igaz eme mondás… Történt ugyanis, hogy az itthoni gép operációs rendszerét és alkalmazásaimat tartalmazó merevlemeze pünkösdvasárnap estéjén felmondta a szolgálatot. Gyakorlatilag mindennemű előrejelzés mentesen tette mindezt. Azon kívül, hogy a lehető legrosszabbkor döglött meg, még egy igen drága és relatíve fiatal példányról volt szó (a WD Raptorok családjába tartozott, 2006. októberi születésű darab).

Ez volt a rossz része az eseménynek…

Viszont, több jó is volt ebben az elhalásban :-)

Egyrészt, már amúgy is ideje volt szétkapni a gépet, kicsit kiporszívózni, megtisztogatni, mivel hát ez a közel 20 kilós alumínium tömb igencsak vonzza a port.

Másrészt, az adatok zöme (99.95%) a másik három diszken találtatik.

Harmadrészt, egy számomra mai napig felfoghatatlan indíttatásból, vasárnap délelőtt szinte minden olyan dolgot átpakoltam az adatlemezekre, amik az utóbbi hónapokban a profilomban felgyülemlettek. Don’t ask…

Már csak az maradt hátra, hogy kinézzek egy új diszket, amit aztán jól be kell építeni, meg feltelepíteni a Snow Leopardot, meg az összes alkalmazást, meg az összes beállítást, meg, meg, meg… Wáááááááh…

Első nekifutásból kikerestem az aktuális Raptor kínálatot, mivel azért a teljesítménye eddig is meggyőző volt, mai napig nincs más 10ezerrel pörgő „desktop” merevlemez. Ehhez párosultak igen alacsony, 4-6 milliszekundumos hozzáférési idők, szóval nagyon ott van a toppon ez a sorozat. Aztán bevillant, hogy az SSD már nem is olyan nagyon a valóságtól elrugaszkodott technológia, bár azért olcsónak nem lehet nevezni a mai kínálatot. Gyors guglizás, hamar kiderült, hogy kb. egy nagyságrendet ugrott az SSD-k teljesítménye az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, amikor utoljára olvastam róluk. Az áruk pedig esett. No persze nem olyan mértékben, mint a normál SATA lemezeké :-)

Mondanom sem kell, szinte azonnal robbant a szikra a fejemben, SSD kell ide!

G-vel konzultáltam hétfőn, hiszen God Cluster-ünk aktív nodeját nem lehetett kihagyni egy ilyen döntésből! :-) Kiderült, hogy ő is vált, hamarosan megérkezik az OCZ Vertex 2-ese. Én az Intel X-25M-je mellett tettem le voksomat, mivel árban kb fele a fenti eszköznek, igaz írási teljesítményben messze alulmarad az OCZ-hez képest. Mivel nekem ugyan arra kell az SSD, amire a Raptort is használtam (OS & alkalmazások), nem okoz gondot, hogy „csak” 80-100MB közötti sebességgel ír az Intel, az OCZ 270MB-jához képest. Az igazán durva mindkét lemez esetében, az az SSD-kre jellemző hozzáférési idő, ami rossz esetben sem éri a 0.4 milliszeket, ami bő egy nagyságrenddel gyorsabb az eddigi technológiákhoz képest. Instant get!!!

Kedden a tettek mezejére léptem, az SSD mellett ugyebár egy megfelelő keretre is szükség volt, mivel a MacPro-ba csak szabvány 3.5” méretű lemezek helyezhetők be. Grrrrr…

Csütörtökre megvolt minden, este gépbe beszerelés következett, majd Snow Leopard telepítés. Majd ámulat és bámulat :-) Vagy inkább döbbenet volt? :-) 12 másodperc egy tiszta boothoz, ez az eddigi idő negyede!

Tényleg igaz minden, amit az Intel SSD-kről írnak. A kisebb programok (150-200MB közötti méretben) gyakorlatilag az egérkattintás alatt azonnal indulnak, nincs ember által érzékelhető várakozás. Nagyobbak (Adobe termékcsalád, stb) is max 2 másodpercen belül. A villámgyors is éppen hogy csak megközelíti a feelinget.

Röviden, minden várakozást felülmúlt ez a kis kütyü, kíváncsi vagyok, hogy válik majd be hosszabb távon. Follow-up itt, idővel :-)

One thought on “Minden rosszban van valami jó!

Leave a Reply